A Reflektorfényben egy új rovat lesz az oldalon, amiben különböző szerkesztőket interjúvolok meg. Első áldozatom Chloé volt, akit a mint-frappe.gp-ről ismerhettek, s mintegy 2 óráig vallattam. Ilyen és ehhez hasonló interjúkat terveim szerint hetente fogok közszemlére tenni. Chloé nagyon készségesen válaszolt minden kérdésemre, hülyeségemre, pedig, hogy az ő szavaival éljek: "A megolvadt agyam épp kifolyni készült közben a számon".

 

Chloé, örülök, hogy igent mondtál az interjúra. Kezdjük a legelején. Miért éppen a G-Portál? Miért ezt a tárhelyet választottad?

 

 

Hát amikor elkezdtem szerkeszteni (úgy 7 évvel ezelőtt), nem nagyon voltam otthon a tárhelyek témájában. Nézegettem GP-s lapokat, rájöttem, hogy én is tudok ugyanúgy lapot készíteni, és ennyi. :D Nem tudom, hogy akkor volt-e Fanfusion vagy bármi, de én mindenesetre nem hallottam róluk. A Mindenkilapjáról meg 12 évesen is meg tudtam mondani, hogy nem a legjobb.

Kijelenthetjük, hogy régi motoros vagy. Körülbelül 1,5 éve követem a lapjaidat, mondhatni ez idő alatt volt egy pár. Hány oldalad volt eddig? Melyik volt a kedvenced?

 

Oh, jesus christ. :P Annyi oldalam volt, hogy őszintén, nem tudom megmondani, mennyi is... Volt rajongói, volt több blog, volt mindenes magazin (kettő is) és volt grafikás. Azt hiszem, a legjobban a Mint-Frappé-t szeretem, mert most nőttem fel, úgy érzem, a véleményes témához. Most meg vagyok elégedve azzal, amit írok, és egyetértek magammal. :D Az összes blogomat is nagyon szerettem, mindig nagyon közel álltak hozzám. És valamiért nagyon élénken emlékszek a DunkinDonuts-ra - szerettem azt csinálni, szerettem a GP-vel foglalkozni, de így visszagondolva, olyan dolgokról is írtam, aminek semmi értelme nem volt.

Chloé: Akik Mint-Frappén a kedvenceim között vannak, ilyen egyszerű. :) Mindigis azokat az oldalakat szerettem, amelyeknek komoly tartalmuk van, és nem valamilyen tömegtémával foglalkoznak. Pl. sose látogattam fansite-okat. Engem mindig a különlegesség valamilyen formája ragad meg, és ez a különlegesség benne van mindenkinek, aki a kedvenceim között szerepel. :D

Ha jól tudom már többször is váltottál szerkesztői nevet /Cler/. Ennek mi az oka? Nem lett emiatt személyhasadásod?

 

 

Haha, mindig azzal viccelődök, hogy meghasadt a személyiségem, mert annyiféle embernek érzem magam egyszerre. :D Ezzel is magyarázható az állandó névcsere. Vagy az történt, hogy már nem éreztem magaménak az adott nevet, vagy az, hogy megjelent valaki ugyanazon a néven, mint én, és akkor cseréltem. De azt hiszem, a Chloé jellemez a legjobban engem, és még akkor is kitartok mellette, ha már van egy Chloe, és összekeverődhetünk.

Honnan jött az oldalcím ötlete: mint-frappé?

 

 

Azelőtt az összes oldalamnak olyan címe volt, ami nagyon sokat jelentett számomra. Ez alkalommal szerettem volna valami olyat, ami nem ébreszt különböző érzéseket bennem. Ugyanakkor szerettem volna valami különlegeset is. Imádom a frappé szót, nagyon kellemes hangzása van. És szeretem a mentaszörpös frappét. Hát ez lett belőle. :D

 

Nagyon sokszínűek a cikkjeid, mindig tudsz valami újjal előrukkolni. Honnan szeded az ihletet? Esetleg van valamilyen tevékenység /pl.: olvasás, kertészkedés, stb./, amely végzése közben jönnek az ötletek?

 

Hm, ez egy jó kérdés. :D Nincs erre valami bevált módszerem, egyszerűen csak eszembe jut, hogy "ni, erről milyen jó cikket lehetne írni", leülök és megírom. Felkelés után is szoktak lenni ötleteim, ha meg nincsenek, akkor a kávé/cigi közben gondolkozom, hogy miről is írhatnék. Persze, nálam is beüt olykor az írói válság... :P

Az oldaladon azt írtad az életmódod nem követendő. Ennek mi az oka?

 

 

Jaj. Hát én egy eléggé "free mind" vagyok, saját szabályaim és elképzeléseim vannak az életemről, és egyáltalán nincs felelősségtudatom. Rendszeresen járok bulizni, cigizek, iszom alkoholt, nem élek túl egészséges életet... Persze, tudom, hogy hol a határ, de azért mégsem akarom, hogy ez követendő példa legyen (ezért is nem nagyon beszélek ilyenekről a Mint-Frappén).

Mi a véleményed az interneten kialakult barátságokról? Esetleg lett innen, a G-Portálról közeli barátod?

 

 

Hm, hát régebben, amikor csak 30-as látogatottságom volt a blogomon, sokkal könnyebben barátkoztam. (Mondjuk ez azért is lehet, mert fiatalabb voltam.) Több olyan szerkesztőt is megismertem, akik nem messze laknak tőlem, így találkoztam is néhányukkal személyesen is. Akkoriban nemcsak GP-n kerültek barátaim, de az első barátomat is az interneten ismertem meg. Mostanra valahogy ellustultam ebből a szempontból, túl sok figyelmet és időt igényelnek az internetes barátságok.

Sokan sorolnak téged a G-Portálos szerkesztők krémjébe. Neked mi a véleményed erről?

 

 

Hogy teljesen őszinte legyek, I have no idea. Nem vagyok sem okosabb, sem ügyesebb, mint a többi szerkesztő, inkább csak jókor voltam jó helyen. Én is rendszeresen meglepődök a napi látogatók számán, és - nem akarok álszenteskedni, de - úgy érzem, nem érdemlem meg, hiszen nagyon sok olyan lap és szerkesztő nem kerül reflektorfénybe, akik egyébként nagyon ügyesek, csak mondjuk nem csinálnak olyan jó designokat, vagy nem írnak olyan dolgokról, amik mindenkit érdekelnek... Szóval ismétlem: valószínűleg csak jókor voltam jó helyen, felfedeztek és megszoktak.

Milyen a DiamondHQ-n szerkesztőnek lenni? Jól kijössz a lányokkal?

 

 

Persze, nagyon jól kijövünk! Maga a szerkesztés egy picit fárasztó, és igencsak frusztráló, ha a látogatók úgy kezelik a DHQ-t, mint egy professzionális hírmagazint, mert mi csak hobbiból csináljuk, és így is rengeteg energiát és időt ölünk bele. De mindez megtérül a sok pozitív reakció által - azt hiszem, sikerült elég nyálasan kifejeznem magam. Én szeretem csinálni, nagyon, amúgy sem tudom magamba tartani a véleményemet, és ez egy "legális" módja annak, hogy megosszam az emberekkel, mit gondolok a munkájukról és hogy segíthessek nekik. Ez elég nagyképűen hangzott... :P

Van példaképed? Ha igen, ki az?

 

 

Ezen körülbelül 5. óta nem gondolkoztam... De azt hiszem, nincs konkrétan egy személy, akire hasonlítani szeretnék. Sok mindenkit tisztelek a munkássága miatt, sokaknak szeretem a stílusát, a személyiségét, de nincs olyan ember, akit példaképemnek tekintenék. Inkább a magam alkotta képnek szeretnék megfelelni - tudom, milyen szeretnék lenni a jövőben, de ez egy sok-sok tulajdonságból és jellemzőből álló nő, aki senkire sem hasonlít.

Kritikákat, cikkeket írsz, rajzolsz, fotózol, szóval kimondhatjuk, hogy művészlélek vagy. Az előbb felsoroltakkal kapcsolatban valamelyikkel van komolyabb terved is? Tervezed esetleg, hogy majd valamikor a jövőben nyitsz egy galériát?

 

Nagy álmom, hogy egyszer a munkáimat egy saját kiállítás keretein belül mutathassam meg. A fotót komolyan gondoltam, egy évig tanultam is az egyetemen, de aztán rájöttem, hogy nem nekem való az, ahogyan tanítják. Ettől függetlenül szeretnék foglalkozni vele. Ugyanígy szeretnék foglalkozni a rajzzal/festészettel is, legalább egy barátom verseskönyvét szeretném illusztrálni, ha többre nem is vagyok képes. :D Az írás pedig mindigis fontos aspektusa volt az életemnek, szeretnék a jövőben ténylegesen foglalkozni vele, nem csak hobbi-szinten.

Ha bárhova elutazhatnál a világon, hova mennél? Miért?

 

 

Nagy álmom és tervem és véresen komolyan gondolt jövőképem, hogy én bizony Angliában fogok lakni. Nem tudom, hogy és mikor kerül sor arra, hogy kiköltözzek, de ez így lesz és kész. Szeretnék ugyanakkor egy fél évet eltölteni Izlandon (többre nem lennék képes, azt hiszem :D) és fotózni. De elég sok város van, ami szívesen meglátogatnék egy hétre - nagyon szeretnék sokat utazni.

Könyvmolynak mondod magad? Milyen típusú könyvek a kedvenceid?

 

 

Ohohó, abszolút, rengeteget olvasok. Főleg szépirodalmat és verseket. Szinte mindent elolvasok, aminek a címe megragad, főleg, ha egy problémás fiatalról szól - ezek a kedvenceim. De szívesen olvasok szürrealista irodalmat is, a kortárs magyar költészetet pedig imádom. Amit nem szeretek, azok a vörös pöttyös típusú könyvek...

Mik tartoznak a kedvenc időtöltéseid közé?

 

 

Hm. Hát ugye lapot szerkesztek, és nagyon szeretem csinálni. Olvasok, ahogy ezt megbeszéltük, meg rajzolok/festek. Eljárok bulizni, és szeretek kimenni kávézni is (= egy kávé mellett szidni az egész világot valamelyik barátnőmmel). Sorozatfüggő is vagyok egy kicsit, a filmeket is falom... Van, hogy unalmamban leülök angolozni. Vagy tutorialok alapján a PS-képességeim fejlesztem. Nem szoktam unatkozni.

Elég sok dolgot csinálsz, biztosan nem unatkozol. Meséld el a legviccesebb, legszerencsétlenebb és a legrosszabb emlékedet!

 

 

Na, hát ez egy szörnyű kérdés, most viseld el, hogy két órán át ezen fogok gondolkozni. :D Kezdem a legrosszabbal, mert az van bőven. X. osztályos koromban elvesztettem az addig gyűjtött osztálypénzt - nem kevés pénzről volt szó. Természetesen nem mertem beismerni, féltem, hogy azt hiszik, hogy elköltöttem, meg amúgy is, ennyi pénzt elhagyni... Szóval napokig halasztgattam a dolog bevallását. Aztán eljött az év vége, össze kellett számolni a kiadásokat/bevételeket, ki mennyi osztálypénzzel tartozik, mi a helyzet. Én napokig eljátszottam, hogy otthon hagytam a füzetet, amibe az osztálypénz leadását vezettem. Aztán nem mentem be a suliba mondván, hogy beteg vagyok. Végül be kellett vallanom, hogy mi történt. Hatalmas hiszti lett belőle. A pénzt visszafizettem ugyan, de szinte egy ember sem állt velem szóba az osztályból, napokig, hetekig. A legjobb barátaim is hátat fordítottak, mondván, hogy nem mondtam el nekik, hogy baj van, tehát nem bízok meg bennük. Szörnyű fél év jött ezután. Év végén persze, megkaptam, hogy milyen bátran kezeltem a dolgot, mennyire nem törtem össze stb. (pedig dehogynem), és hogy milyen erős vagyok. Most már nem érdekel a dolog, de nem tudok megbocsájtani nekik szerintem soha többet, amiért nem fogadták el, hogy az ember hibázhat.

Uh, ez elég keményen hangzik.

 

 

Az volt, de sokat tanultam belőle. :) Legszerencsétlenebb... Én egy igazi Bella vagyok, két lábon járó balszerencse, aki a saját bokájában elbotlik, úgyhogy ilyen elég sok van. Csak az agyamnak van egy jó tulajdonsága: amire nem akarok emlékezni, azt jótékonyan törli a tudatalattimba. Így a legtöbb kínos dolgot elfelejtem, teljesen akaratlanul. De gondolkozom.

Rendben, addig kérdezek egy keresztkérdést, amit felírtam a listámra. Melyik szín vagy a szivárványból?

 

 

Keresztkérdés? Na, nee. :D Oké, legyen, valószínűleg az ibolya. :P Tényleg nem jut eszembe semmilyen gáz sztori, csak a klasszikus darab: az üvegajtó. Bulizni készültünk, és a helynek szép széles, magas és tiszta üvegajtói vannak, ráadásul duplaajtók, hogy ha az egyik ki van nyitva, sose tudod, melyik az. Egy haverom megérkezett egy sráccal, akivel kölcsönösen utáltuk egymást, és a haveromat már hosszú ideje nem láttam. Úgyhogy rohantam felé, ki az ajtón... A frászt, fel az ajtóra. Szabályosan felkenődtem az üvegre. Persze, hogy a srác, akivel nem kedveljük egymást telibe látott... A haverom csak a csattanást hallotta, de azóta is ezzel szívat. :D

Eh, fájdalmas lehetett. Velem is történtek már hasonlók, például rám borult a szekrény. Akkor már csak a legviccesebb maradt.

 

 

Jaj, szegény, jesus. :D Gondolkozok!

 

 

1 óra múlva.

Még mindig gondolkozok.

 

 

Újabb 1 óra múlva. Na jó, vicceltem, az egész alatt csak 10 perc telt el.

Ú, eszembe jutott egy sztori. Nem annyira vicces, sőt, de most ez van, ezt kell szeretni. Ugye nő vagyok, mi elvileg több dolgot is tudunk csinálni egyszerre. Ezt bizonyítandó, én rendszeresen olvasok mindenféle egyéb cselekvés közben (na jó, van pár kivétel, if you know what i mean). Az egyik kedvencem palacsintasütés közben olvasni. :D Egy nap sütöm a palacsintát a kis apartmanunkban, és Kunderát olvasok (a könyveiben ált. semmi sem történik, csak végeláthatatlan filozofálások), amikor bejön a lakótársam. Tönkrementek az idegeim, így a legkisebb hirtelen mozdulattól is szívrohamot kapok, ez most sem történt másképp. A Kundera-könyv beleesett a palacsintasütőbe, palacsintás lett és megpörkölődött egy kicsit az olajon, a lakótársam utánakapott, de lévén ő is épp olyan balf... kétbalkéz, mint én, egy lendülettel kiejtette az ablakon (meg ne kérdezd, hogy). Alattunk épp egy buszmegálló van, a lent állók csak nézték, hogy hogy esett a fejükre egy palacsintás, enyhén füstölgő könyv a negyedikről.

Szegény Kundera.

 

 

Na igen, sajnáltam is szegényt, de beszereztem a könyvet ismét. :D

 

 

Utolsó előtti kérdés: Mennyit adsz a külsőségekre?

 

 

Hú. :D Hát a saját külsőmre figyelek, mert hiszek abban, hogy a külső a belső tükre. Én az az ember vagyok, akinek általában felkelti az érdeklődését a kék haj, a piercing, egy jó cipő, ilyesmi, és máris pozitív előítéletekkel halmozom el az illetőt. Ugyanígy hajlamos vagyok "leírni" magamban valakit egy Playboy nyuszis tetoválás vagy kigyúrt felsőtest miatt. Nem azt mondom, hogy nem adok nekik egy esélyt, ha próbálkoznak, vagy elkönyvelem őket hülyének - csak nem fogok odamenni ismerkedni önszántamból, mert nem fogom őket kiemelkedőnek, különlegesnek tartani ránézésre. Hát ennyire számít nálam a külső...

És végül a legfontosabb kérdés: Micimackó vagy Malacka?

 

 

GYŰLÖLÖM MICIMACKÓT ÉS MALACKÁT IS. Tényleg, az egész könyvet úgy ahogy van! :D

 

 

Ésss ezzel vége. Köszönöm, hogy szakítottál rám időt, remélem majd máskor is csinálhatok veled interjút.

 

Akármikor, akárhányat. Én köszönöm. ^^

 

 

Ez volt az első interjú, remélem mindenkinek elnyerte a tetszését! Szerintetek ki legyen a következő alany? Melyek azok a kérdések, amiket muszáj megkérdeznem? Várom a véleményeket!

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés