Ebben a bejegyzésben az állatokkal való viszonyomat szeretném kifejteni. Ha megkérdeznétek egyik barátomat, hogy mondjon pár nevet az ismerősei közül, aki jól kijön az állatokkal, szereti őket, valószínűleg /99%/ nem az én  nevemet mondaná. Félreértés ne essék, nem utálom az állatokat. Szeretem őket. Egy bizonyos pontig.

Ez a történet körülbelül akkor játszódott, mikor 8 éves lehettem. Papáméknak rengeteg csirkéjük van, tényleg kb. 50 /nálam már a kettő is soknak számít/ és van pár kakas is. Én kis taknyosként azt gondoltam mekkora poén lenne megkergetni a csirkéket. Így is tettem csak ennek rossz vége lett. Megkergetett az egyik kakas. Őrült módjára kezdtem rohanni, nehogy megcsípjen, szerencsére még időben ellógtam előle /akkoriban még nem volt annyira béna mint manapság, most tuti elcsúsztam volna valamin és ott halok meg. Diagnózis: "Halálra csípte egy kakas."/. Utálom a kakasokat.

Pár évvel később, mikor az iskolában alsó tagozatos voltam jártunk lovagolni az osztállyal. Ez sem sült el valami jól. Ez elején még minden szépen ment, majd elérkezett az a végzetes nap. Mindig párokba állítottak minket és egyikünk ment a szürke lovon, másik a barnán. Utáltam a szürkét. Egyszer mégis az utóbbira kellett ülnöm. Már akkor megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége. És mennyire igazam lett! 5 perc múlva, ahogy felültem rá, a ló felágaskodott és kirántotta a hapika kezéből a futószárat (!!) majd elkezdett velem rohanni, szerencsére nekiment egy fának és megállt. Hihetetlen módon semmi bajom nem lett. Utálom a lovakat.

Itt nem a tavakban találhatóakra gondolok, hanem az otthoni díszhalakra. Volt két aranyhalunk. Volt. Aztán kaptunk egy szép kék halat /egyik rokonunktól ajándékba/. Fogalmunk se volt, hogy mi volt az. Másnap azt láttuk, hogy a kék hal, megölte az aranyhalainkkat, majd ő maga is meghalt /?/. Kedveltem azokat a halakat. Elmentünk az állatkereskedésbe, hogy megkérdezzük miféle mutánshal volt ez. Sziámi harcoshal. Aha. Utálom a sziámi harcoshalat.

Apa gondolt egyet és hazahozott egy nagy hörcsögöt, amit aztán a halak akváriumában tartottunk /átalakítottuk, kész "Nagy házalakítás" volt/. Ezzel az állattal az volt a probléma, hogy egyfolytában titkosügynöknek képzelte magát és kimászott az akváriumból. Nem is értettük hogyan, pedig elég magas üveg fala volt. Így egyik falról pattant a másikra, majd hirtelen hopp, kint is volt. Szuperhörcsög. Visszavittük az állatkereskedésbe, kicseréltük egy kisebbre. Ez már nem tudott kimászni, de harapott. Mindent, még a vas futókereket is /?/ és eléggé félelmetes is volt /főleg a szemei/, ezért visszavittük és nem is kértünk másikat helyette, elegünk volt a rágcsálókból. Utálom a hörcsögöket.

És elérkeztünk az első pozitív állathoz. Van egy nagy telkünk, azon van 3 kutyánk /egy a mamáméka, kettő a miénk/, egy keverék, egy golden retriever és egy kis csöpség, akit nemrég vettünk, egy rottweiler. Imádom mindhármat. Az új kis rotink, Mandy nagyon barátságos, szinte mindennap visszük sétálni, de még minden idegentől fél, mindig elbújik, ha valaki, akit nem ismer meg akarja simogatni. Komolyan mondom, a 3 hét alatt, kb. kétszer hallottam ugatni. Szeretem a kutyákat /de utálom, ha megnyalják a kezem/.

Macskám sajnos még sosem volt, de egyszer biztosan lesz, ugyanis imádom őket! Egyik barátomnak egy hatalmas maine coon cicája van, akit mindig halálra simogatok, ha látom. Szeretem a macskákat.